Egy vakációs hét után újra hangos let a szamosújvári Téka Alapítvány udvara. Megkezdődött az idei első tábor. A 15. Anyanyelvi és kézműves táborba kisdiákok érkeztek, páran már idén is bentlakók voltak, sokan ősztől lesznek bentlakók, de ott voltak köztük az alapítvány által szervezett Pörgettyű anyanyelvi vetélkedő díjazottjai is. Szóval sokszínű, vidám gyerekcsapat foglalta el a bentlakás szobáit hétfőn, június 30-án reggel.

Ismerkedő játékokkal kezdtük a tábort, hisz az 50 gyerek 11 helységből érkezett. Személynév, majd helységnév szerint csoportosultak, így alkottak alliteráló mondatokat. Majd 10 pontos Bingo játékban mérték össze egymásról szerzett tudásuk.

csoport kicsi


A játékok után naponta népdaltanításra került sor, a kapott népdalfüzet minden erdélyi tájegység dalaiból tartalmazott legalább egyet. Ebéd után kézműves műhelyekben alkottak: gyöngymanót, papírelefántot, agyagedényt és fonalgrafika képet készítettek forgószínpadszerűen a gyerekek. Az esti program Rózsa Sándor sírjának megkoszorúzásával kezdődött, ahol a 201 éve született betyárnak elénekeltük a tanult népdalunk: „Le az úton szép csendesen lefelé, Szamosújvár börtönkapuja felé". Megnéztük a most már nem sárga falú börtönt, majd a barokk kisváros történelmi belvárosát is.


Kedden reggel anyanyelvi fejlesztő tevékenységekkel kezdtük a napot, egy kis bemelegítő, figyelemfejlesztő játék után. Az eddigi lila, sárga, kék, piros csapatból Manó ország, Tündérország, Bergengócia és Óperencia lakóivá váltak azok a kisiskolások, akikről már eddig is tudtuk, hogy nagyon szeretik a meséket, és persze olvasni is. Hét próbát álltak ki derekasan a táborlakók: akadálypálya hétmérföldes mezőségi csizmában, lencseválogatás Hamupipőke módra, varázspálca ragasztás pufiból, meseszereplő kitalálása apróhirdetés alapján, mézeskalács evés Jancsi és Juliska házából, anélkül, hogy megfoghatta volna az édességet. Volt meselottó is, ahol a kérdésre a mesében szereplő számot kellett megjelölni, és Háry János fele se igaz meséjét kijavítani. Csapatépítő és ügyességi játékok is váltották az anyanyelvi fejlesztést célzó gyakorlatokat.


Szerdán a marosvásárhelyi állatkertbe látogattunk, sok gyerek életében először látott elefántot, tigrist, mosómedvét. A somos tetői játszótéren, a tiroli pályán és kisvonaton gyorsan telt el a nap, most szabadon lehetett barátkozni, játszani mindenkinek.


Csütörtökön a délelőtti program hasonlóan folytatódott, a meseországok lakói újabb versengésbe kezdtek. Az ügyességi próbákat úgy állítottuk össze, hogy minden gyerek megcsillogtassa legjobb tudását. Puzzle kirakás, műanyag tányér fejen hordása, becsapós játékok illetve kendőlopó, székfoglaló és hasonlók segítségével is „építettük a csapatot". Mesetotó, szereplő és varázseszköz párosítás, mesecím kitalálása pantomim alapján mind érdekesnek bizonyultak. Délután újabb négy műhely várta a kis alkotókat: kosárkészítés fonalból, életfa varrása gombok felhasználásával, nemezelés és karkötő bogozás. Az utóbbi annyira népszerűnek bizonyult, hogy még a szobába is folytatták, főleg a kislányok a színesebbnél színesebb karkötők készítését.
Péntek délelőtt a kreativitáson volt a hangsúly. Mesealkotásban, dramatizálásban mutatkozhattak meg a csapatok. A délutáni műhelyeken már huncuton mosolyogtak, lázasan készültek az esti pizsama bulira. A pizsamás búcsú bulin népzene, könnyűzene is helyet kapott. Késő estig szólt a zene a Téka udvarán, majd utána susmutolás a hálókban.
Szombat délelőtt népdalversenyre nevezett be a legbátrabb 12 gyerek, ahol egy itt tanult és egy otthonról hozott dalt énekeltek el. Katona Annamária minden gyereket megdicsért bátorságáért és díjazta a legjobbakat. A mesevetélkedő csapatai mindannyian nyerteseknek bizonyultak, a legkreatívabb, legösszetartóbb, legpajkosabb és legkedvesebb címeket nyerték el, és reméljük egy kis olvasásra való buzdítást is csempésztük a tarisznyájukba a hamuba sült pogácsa helyett.


A táborban részt vettek a veszprémi Bárcziskola tanulói is, szám szerint 24-en . Őket viszontfogadtuk, mivel ez az intézmény táboroztatta június 4-11 között a Téka Szórványkollégium 22 diákját. Kollégistáink jó hírünket vitték, hiszen a veszprémiek iskolájuk blogján a következőt írták: „... ez a tábor jobb volt, sokkal jobb, mint az eddigi balatonakali táborok, és ez a plusz most 22 ember volt, a mi szamosújvári tékás vendégeink. Mondhatnám rájuk, hogy szépek, kedvesek, jól énekelnek, táncolnak, tudnak kürtős kalácsot sütni, beleborulni kenuval a Balatonba és még sok mindent... Egyet biztosan tudok: ami mindenkire a legnagyobb hatással volt, az a vendégek példamutatása. Ők kezdték a táncot, ők hívtak táncba mindenkit, kicsit, nagyot, tanították a tánclépéseket és néztük tátott/fülig érő mosolyú szájjal, hogyan táncolnak ők lassút, körben, összekapaszkodva és hogyan utánozták őket a mi gyerekeink, hasonló köröket alkotva, majd a második ilyen esten már ezek a körök összevegyültek és táncolt a nagy tékások között kis bárczis... Összetartoztak, közösséget alkottak, épek és sérültek. Ilyet még nem tapasztalhattunk a saját bőrünkön, talán ezért hatott ez ránk a reveláció erejével és volt a gyerekeknek ez természetes, otthonos közeg, amit ők észre sem vettek, egyszerűen csak jól érezték magukat, nagyon jól..."


A honismereti tábort a Communitas Alapítvány és a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.

communitas 15ev fekvonka emblema


Fodor Emőke