Képek a fesztiválról
 
MF 2010 magyarkicsi
  
A szamosújvári Téka Művelődési Alapítvány és a Kallós Zoltán Alapítvány 2010-ben tizennegyedik alkalommal szervezte meg – november 5–6-án, hagyományosan a világítás utáni hétvégén – a Mezőségi Népzene és Néptánc Fesztivált és találkozót, a vidék adatközlő táncosai, énekesei és zenészei számára.


Ez a rendezvény kiemelten azoknak és azokról szól, akik még tudatosan vállalják értékeiket. Öröm látni, ahogyan egymással találkozva, megismerkedve adatközlőinkből az esti táncházakban spontán módon felszabadul mindaz a rejtett tudás, ami a színpadi szereplésen „szemérmetesebb” formákban jelentkezik. A résztvevők nagyobb része már szerepelt külföldön is, de általában külön. E fesztiválon viszont mindannyian találkozhatnak – itthon.

A péntek este hagyományosan a székieké, hisz az ő kultúrájuk egyedi kis sziget a Mezőség néprajzában. A Tékában a pénteki táncház meghívottjai a széki Szalmakalap Hagyományőrző Néptáncegyüttes táncosai voltak, akiknek Pali Marci és zenekara, valamint a Harmadik zenekar húzta a talpalávalót.

Szombaton, a Conte étteremben Ördöngösfüzes, Magyarpalatka, Visa, Kötke, Csabaújfalu, Feketelak, Melegföldvár, Ormány, Mezőszopor, Erdőszombattelke, Fráta és Marokháza táncosai, énekesei, zenészei mutatkoztak be, majd közös táncház következett.

A rendezvény célja a táncok megismerése, dokumentálása és népszerűsítése mellett az, hogy élményt nyújtson a táncházas fiataloknak, és bizonyságot adjon a mezőségieknek, hogy tudásuk értékes, és nem fog elveszni. Külön öröm volt látni a visai táncosok közt egy fiatal lányt, aki ugyanúgy táncolt, mint az idősebbek. Sajnos vannak olyanok, akik már nem lehetnek velünk: évről évre, amikor meghívjuk őket, hírt hallunk arról, hogy valaki beteg, már gyenge, vagy már nincs köztünk. A tavaly például 90. születésnapján köszöntöttük egy résztvevőt, aki, bár akkor táncolni már nem tudott, fontosnak tartotta, hogy gyönyörű viseletébe öltözve velünk legyen. Idén már csak emlékeztünk rá...

A vacsora után előkerültek a házi sütemények, a pánkó, a pálinka, és újra tanúi lehettünk annak, hogy a falusi embernek fontos a feléje irányuló tisztelet viszonzása valamilyen formában. Azt is jó volt látni, ahogy különböző falvak román vagy magyar táncosai régi ismerősként üdvözölték egymást, a közös táncot pedig közös beszélgetés váltogatta.

Az adatközlők és a helyiek mellett sokan érkeztek Erdély több tájáról és Magyarországról is, olyanok, akiknek fontos eredeti formában látni táncainkat.

Idei rendezvényünk támogatói a Nemzeti Kulturális Alap Népművészeti Szakmai Kollégiuma és a Communitas Alapítvány voltak.

Reményeink szerint a jövő évi, 15. mezőségi fesztiválon mindannyian újra találkozhatunk, újabb falvak táncosaival mulathatunk egy jót.