2 rész.
„Mit tudnak a tékások, amit máshol nem, vagy nem így tudják? A sajtó olykor csodáról beszél – napilapban elmegy egy ilyen minősítés.”
Több, időszerű szakmai tanulmány ki tudja bontani az egész stratégiát.
Ma Bodó Barna tanulmányából szemlézünk:
* Bodó Barna: Revitalizáció szórványban.
In. Diaszpóra 2025. Revitalizáció. Pécsi Tudományegyetem.
"A Kemény Zsigmond Líceum révén szellemi és kulturális fellegvár épült fel – modern iskolaépületekkel, kollégiummal, sportlétesítményekkel. Röviden összefoglalva – Szamosújvár maga a csoda, a magyar megmaradás, élni akarás csodája – meg a megbékélésé, Erdély népeinek közös jövőjéé. Harangozó Imre néprajzkutató szavaival : nagy szükség van erre a példára, erre a szemléletre ma, ebben a meddő indulatoktól, gyűlölködéstől és szenvedéstől tépett világban úgy kell ez most, mint a tiszta friss levegő.”
„1993-ben a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány keretéből kivált személyekkel indult el az a folyamat, amit ma szamosújvári csodának nevezhetünk. A két intézmény azóta is együtt szolgálja a mezőségi magyarságot. A Téka kollégiuma átveszi a Válaszúton végzett 4-ik osztályosokat és befogadja a más mezőségi falvakból érkező ötödikeseket és a nyolcadik osztályt végzett diákokat, az 5-12 osztályos gyermekek számára biztosítják a magyar nyelvű oktatáshoz való hozzáférést. Nemcsak szállást és ellátást biztosítanak, hanem komplex rehabilitációs programot bonyolítanak le.”
„A civil szervezeti szerepvállalás feltételezi az építkezést. A feladatok mindig túlnyúlnak a szereplőkön, csapatot kell építeni. Sok adminisztratív, pénzügyi, ügyviteli ismeretre van szükség, de fontosabbak az emberi kapcsolatok, a bizalomépítés, a szerepvállalás tudatossága. Jogos a kérdés: mit lehet, mit szabad, mit észszerű rábízni egy olyan civil szervezeti vezetőre, aki számára elsődleges saját meggyőződése. Annak kell lennie: ezért vállalja a közösség szolgálatát. Elismerésre, fizetségre a munkájáért (hosszú ideig) nem számíthat, motivációja a jól végzett munka öröme. De, ha intézményt alapít, a civil elsőrendű kötelessége a jövőre gondolni, ki, miként tudja átvenni, folytatja az elkezdett munkát. Kijelentem: nem ismerek tájainkon olyan civil alapítású intézményt, amelyet felépítése után átadtak volna az állami-önkormányzati rendszernek. Egyházi létezik, de senki sem tévesztheti össze a sokszáz éves egyházat egy tegnap alapított egyesülettel.”
„Vetési László ezt írta a Téka Alapítvány évfordulójára megjelentetett kötetben: „Amit a Téka Alapítvány megvalósított, az tulajdonképpen nem más, mint egy veszni látszó régió, közösség szabadság tánclépése, hogy megmaradjon. Töretlenül és nagy csalódások nélkül, következetesen szolgálva. Egy értelmiségi megkeseredésekkel, megfáradásokkal tele világban. És ennek a titka az, hogy felismerte: alulról, már a gyermek legelső, bizonytalan tipegésével le kell rakni a Kányádi féle »mozdulat-ország« és léleképítés alapkövét. Apró kis lépésekkel is lazul a rabkötél a lábainkon, lehullanak a megkötözöttség bilincsei, a gyűlölt szolgaláncok. Aki megtette az első lépéseit, az már felépítheti a közös jövőt. Ami ma egy tánclépés, az holnap iskolaközpont. Ami ma egy táncmozdulat, az holnap jövendő.
